Az elmúlt évet folyamatos kereséssel, kutatással, ill. önmagam megismerésével töltöttem. Ilyen kérdések foglalkoztattak mint: miben vagyok jó, milyen képességeim vannak, hol és milyen hiányosságaim vannak, hogyan tudnék a lányommal minőségibb időt eltölteni stb. Nos, még nincsen válaszom mindegyik kérdésemre, de úgy érzem jó irányban haladok.
Nos, amint sejtitek, ebbe az irányba mozdul el bejegyzéseim szellemisége, gondolatmenete. Leginkább az önismeret, önmegvalósítás témakörében fognak íródni. Az eddigi következtetéseimet, felismeréseimet, illetve felfedezéseimet fogom megosztani veletek.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek belső késztetésből születnek. Ki szeretném, ki kell írnom magamból, annak érdekében, hogy rendet tudjak teremteni a saját gondolataim és dolgaim között. Mindenki azt olvas ki belőlük, amit akar. Nem kívánok senkiben sem lelkiismeret-furdalást kelteni, viszont annak örülök, ha valakit elgondolkodásra, cselekvésre serkentek ezekkel a gondolatokkal.
Egyszer, egyetemista koromban Könczey Csilla az egyik antropológia órán ezt mondta: "Elnézést, ezt most föl kell vennem... Egyedül menedzselem a gyerekeimet." Ez a mondat azóta is benne van a fejemben. Ekkor hallottam először ebben a kontextusban a menedzselés fogalmát. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy egy nő, egy anya menedzselni is tud mindenféle képzettség nélkül. Rövidesen beláttam, hogy valóban így van, hiszen minden nő/családanya házat tart fenn, hogy lakható legyen, enni ad a családjának, védi, gondozza a gyerekeit, és még dolgozik is, mivel önmegvalósítási vágyai is vannak, azaz sikeres akar lenni.
Viszont az már más kérdés, hogy mennyire eredményes, hatékony az, ahogyan menedzseli önmagát és a családját. Erre a következő bejegyzésben fogok kitérni bővebben.
