Újra jelentkezem

Sziasztok,

Így, ahogy vissza olvastam az eddigi, kevéske bejegyzésemet, rá kellett döbbennem, hogy mennyi változáson mentem keresztül az elmúlt egy évben. Azt hittem, hogy tudok majd időt szakítani rendszeres festegetésre, otthon-csinosítgatásra, de tévedtem. Eddig is éreztem, hogy 23-24 évesen, ráadásul kismamaként, az ember nem éppen azt a korszakát éli, amikor ki tud teljesedni, vagy eredményt tud felmutatni. (Habár egy 4,2 kg-os kislány megszülése is igazán nagy teljesítmény...) Viszont, most kezdett körvonalazódni bennem egy válasz, egy megoldás arra a kérdésre: Hogyan tegyek rendet a saját életemben, ahhoz, hogy odaadó anya és sikeres nő legyek?

Az elmúlt évet folyamatos kereséssel, kutatással, ill. önmagam megismerésével töltöttem. Ilyen kérdések foglalkoztattak mint: miben vagyok jó, milyen képességeim vannak, hol és milyen hiányosságaim vannak, hogyan tudnék a lányommal minőségibb időt eltölteni stb. Nos, még nincsen válaszom mindegyik kérdésemre, de úgy érzem jó irányban haladok.

Nos, amint sejtitek, ebbe az irányba mozdul el bejegyzéseim szellemisége, gondolatmenete. Leginkább az önismeret, önmegvalósítás témakörében fognak íródni. Az eddigi következtetéseimet, felismeréseimet, illetve felfedezéseimet fogom megosztani veletek.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek belső késztetésből születnek. Ki szeretném, ki kell írnom magamból, annak érdekében, hogy rendet tudjak teremteni a saját gondolataim és dolgaim között. Mindenki azt olvas ki belőlük, amit akar. Nem kívánok senkiben sem lelkiismeret-furdalást kelteni, viszont annak örülök, ha valakit elgondolkodásra, cselekvésre serkentek ezekkel a gondolatokkal.

Egyszer, egyetemista koromban Könczey Csilla az egyik antropológia órán ezt mondta: "Elnézést, ezt most föl kell vennem... Egyedül menedzselem a gyerekeimet." Ez a mondat azóta is benne van a fejemben. Ekkor hallottam először ebben a kontextusban a menedzselés fogalmát. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy egy nő, egy anya menedzselni is tud mindenféle képzettség nélkül. Rövidesen beláttam, hogy valóban így van, hiszen minden nő/családanya házat tart fenn, hogy lakható legyen, enni ad a családjának, védi, gondozza a gyerekeit, és még dolgozik is, mivel önmegvalósítási vágyai is vannak, azaz sikeres akar lenni.

Viszont az már más kérdés, hogy mennyire eredményes, hatékony az, ahogyan menedzseli önmagát és a családját. Erre a következő bejegyzésben fogok kitérni bővebben.

Virágos váza és Lámpások

1. Egyik nap kedvem támadt kipróbálni a decopatch, azaz a foltdecoupage-technikáját. Viszont nem a megszokott decopatch papíron, hanem egy szalvétán. Így hát el kezdtem apró darabokra tépni a kiszemelt szalvétát.
A foltdecoupage azon a felismerésen alapszik, hogy a papírt nem csak vágni, hajtogatni lehet, hanem tépni is, össze-vissza, :) figyelmen kívül hagyva a minta adottságait. A kis darabkákat pedig, egymást félig fedve ragaszthatjuk fel a díszítendő felületre. Képtelenség elrontani. Szerintem ezt még azok is élveznék, akik "kétbalkezesnek" érzik magukat, hiszen nem igényel aprólékos, precíz munkát.
Bal oldalt látható a végeredmény, a szalvétadarabkákkal "foltozott" váza. (Noha nem a legsikeresebb kép, de sajnos az egyetlen emlékem róla, mivel megvásárolta vki az üzletben.) Alapanyagul egy papírmasé vázát választottam. Erre került rá a foltokban felragasztott a szalvéta.
Ennyi idő elteltével vizsgálva a vázát, sejtem, miért jobb a decopatch papír erre a célra. Vidám, élénk színei és határozott motívumai jobban érvényesülnek még akkor is, ha foltokban ragasszuk fel őket. Vázám esetében nem érvényesül annyira a szalvéta finom, indiai stílusú mintája.
A vékony, selymes fényű decopatch papírok lehetővé teszik, hogy új életet öntsünk megunt használati tárgyainkba (pl. szék, lámpa, tévé, váza, stb.)Viszont, ha az anyagi oldalát nézzük, talán egy szalvétán jobban megéri kipróbálni ezt a technikát. Csupán egy erőteljesebb/határozottabb mintájút kell találnunk hozzá.


2. Úgy tűnik, hogy abban az időben szerettem a lila színnel dolgozni: következő alkotásom is ebben a színben pompázik. Egyike a kedvenc alkotásaimnak. Különlegessége abban rejlik, hogy kémcsöveket lehet beleállítani a virágok számára.
Alapanyagok: - lámpafólia
- lila rizspapír
- decoupage ragasztó
- arany színű akril festék
- arany szál a fólia összefűzéséhez
- 3 kémcső
- száraz virágok
A hőálló fóliát több féle papírral díszíthetjük: rizs-, selyem-, vagy pauszpapírral. A lényeg, hogy fényáteresztő legyen. Én egy egyszínű rizspapírt választottam, amelyre virágokat festettem. Mivel elkészítés módja megegyezik a szalvétatechnikáéval, nem is akarom tovább szaporítani a szót, inkább hagyom, hogy a kép beszéljen helyettem.
Ezt a fajta lámpafóliát azóta sem láttam máshol forgalmazni, de nem adom fel a keresést.

Ez sincs már a birtokomban.


3. A Halloween lámpás ötletét a Kreatív Hobby egyik katalógusából merítettem. Ugyanúgy hőálló lámpafóliára ragasztottam fel a papírt, viszont ebben az esetben pauszpapírt használtam. A pausz tapintása hasonlít a zsírpapíréhoz, csak egy picivel erősebb annál. Mivel áttetsző, kiválóan alkalmazható lámpásoknál, mécseseknél.
Az elkészítés során jöttem rá, hogy a pausz nem bírja a folyékony, vizes alapú ragasztókat. Kétoldalú ragasztószalag segítségével végül sikerült fölragasztanom a fóliára.
Összehasonlítva az ihletadó mintával, egy kicsit, mintha eltúloztam volna lámpásom méreteit. Halloween lámpásom nem nyerte el annyira a vásárlók tetszését, hiszen nem vásárolta meg senki. Jelen pillanatban egy doboz alján pihen. :)

Blogprofil

Az ötlet adás mellett a blog másik fő feladata, hogy fölhívja a figyelmet az általam kipróbált termékek használati "stikáira", nehézségeire, előnyeire, stb. Röviden, a termék használata közben szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani a hobbyzás hazai szerelmeseivel, remélve, hogy ezáltal ők is kedvet kapnak 1-1 új technika/termék kipróbálásához.
Ezen kívül, még beszámolok, az eddigi, illetve jövőbeli foglalkozások tapasztalatairól: látogatottság aránya, a foglalkozás témája, hol hibáztam, mit csinálnék másképpen, stb.
És végül, de nem utolsó sorban van néhány termék/technika, aminek a kipróbálását már régóta halogatom. Ilyen például az akvarell festés, a scrapbooking, vagy a mozaikozás. A halogatás problémájára találtam egy jó ellenszerkeveréket: "kihívás"+"blog". Kihívom magam egy alkotasra- nem bánnám, ha mások is buzdítanának, sőt csatlakoznának :) -, magyarán, előre megadott határidőn belül el kell végeznem a kiszemelt feladatot. Noha soha nem szerettem a határidőket tanulmányírás közben, viszont most arról van szó, amit szeretek csinálni. Így remélem, hogy sikerül majd tartani magam az adott szavamhoz.
(Egyébként, a kihívás+blog ötletét a Juliet and Julia filmből merítettem. Szerintem jó kis film, érdemes megtekinteni.)

Az Esküvői album és a Lila kép

1. Az alább látható esküvői album egy kliens felkérésére készült még az üzlet működése alatt.
Alapanyagok: - kemény karton borítójú albumfüzet
- arany és elefántcsontszínű akril festék
- decoupage ragasztó
- 2 fa betű
- 1 szalvéta
Az elkészítés viszonylag simán ment: akril alapozás 2x, decoupage ragasztó a szalvéta alá és fölé, az aranyra festett betűk felragasztása. Viszont nehézséget okozott lekaparni a füzet spiráljára rászáradt festéket.
!!!!Ezt elkerülendő tanácsos az elején szétszedni a füzetet, így nyugodtan alapozhatjuk a boritót anélkül, hogy összefestékeznénk a spirált.
(Nem a legszebb munkám, de azért lehet gyönyörködni benne.)



2. Nyugisabb napokon, a foglalkozásokhoz szükséges mintákat gyűjtögettünk a kolléganőmmel az internetről, így találtunk rá erre a japán cseresznyevirág-mintára. Nagyon megtetszett nekem, így el kezdett járni az agyam, hogyan is lehetne használni egy általunk kinyomtatott mintát.
Mivel eléggé kisfelbontású képről volt szó, felnagyítottam, viszont így romlott a minta vonalainak minősége. No de sebaj, így hát nekiláttam. Felragasztottam a minta A4-es lapját - úgy ahogy volt: feketén fehéren - a képkeret alapjára és elkezdtem megfesteni a virágokat testszínű akrillal. (Lehet, hogy egy profi/szakképzett festő nem fordult volna ilyen pitiáner cselhez...) Az akril festéknek van egy olyan jó tulajdonsága, hogy takar, azaz fedőréteget húz, legyen szó a karton szürkeségéről, vagy a fa barnaságáról. Nos, az én esetemben a fekete színű mintát kellett letakarni egy világos színű festékkel, ami többszöri réteg felhordásával sikerült is. Íme a végeredmény:

(A kereten levő minta szabadkézzel készült.)















A képet elajándékoztam.